Sarkad 1956 (A BTK-s időkből 2012.)

Sarkad 1956

Az 1956-os forradalom a diktatúra elleni felkelés, a szabadságvágy nemzeti egységbe tömörítő jelképe, a személyes hősiesség, az egyéni és közösségi áldozathozatal és felelősség kiemelkedő történelmi példája. 1956 a magyar történelmi gondolkodás szerves része. A nemzeti és egyéni szuverenitásért folytatott küzdelem jelképe. Annak a hagyománynak a megtestesítője, amelyet a Rákóczi felkelés, Thököly harcai, az 1848-as vagy az 1918-as forradalom jelentett.

Az 1956. október 23-ai eseményekről a sarkadiak a rádió hírei alapján értesültek.

Sarkadon 1956. október 27-én megalakult a Forradalmi Tanács, melynek elnöke Tanító Árpád, elnökhelyettese Ardai Miklós volt, titkárának Raffai Ferencet választották. Jakó Imre vezetésével megalakult a Forradalmi Ifjúsági Szövetség, melynek titkára lett. Testvére Jakó Károly a Szegedi Tudományegyetem hallgatója, ebben az időben itthon tartózkodott, a Kossuth szobornál elszavalta Petőfi Sándor: Nemzeti dal című költeményét. Segítette a szegedi egyetemen szerzett tapasztalatok átadásával a FISZ munkáját.

Több visszaemlékezés áll rendelkezésünkre Taszler Mátyás így emlékezik „…az akkori Sütőipari Vállalat igazgatóját, Sajti Imrét helyettesítettem. Nem gondoltam, hogy milyen nehéz feladatra vállalkozom. Még akkor 17-én szó sem volt forradalomról, október 23-án úgy mint máskor, nem az irodába, hanem az üzembe mentem. A pékek mind a rádió körül voltak és hallgatták Nagy Imre beszédét, s mikor vége volt Péntek Laci elkiáltotta magát: „Magyarok! Szabadok!” Felkiáltása nagy hatással volt mindnyájunkra. Azt hiszem Balogh Károlyra a legjobban. Mondta is Karcsi, hogy délután gyűlést hívunk össze, de hogyan mozgósítsuk az embereket. Nem volt teherautónk, azonnal felhívta a Lenin TSZ-t, hogy tudnának-e adni. Igen volt a válasz. Az autót Ilyés Sándor vezette, a kocsira fölszállva Péntek László és Nagypál Imre magyar zászlót lobogtatva mentek ki a Cukor- és Kendergyárba, és hozták be az embereket, vagy ötször fordultak. A kisgazdák is csatlakoztak hozzánk, mint például a Fekete-testvérek, Albert és István. A szovjet emlékműnél Nagypál Imre mondott nagyhatású beszédet...”

Ezt követően traktorok segítségével ledöntötték az emlékművet.

„… majd október 28-ára hívtunk össze nagygyűlést. Tanító Árpádot kértük meg, hogy beszéljen a néphez. Ő ugyan előbb szabadkozott, hogy ő katonaember nem politikus, hisz őrnagyi rangja volt. Nagy rábeszélésre elfogadta a felkérést. Üdvözölte a forradalmat, de óvott attól, hogy valakinek is bántódása legyen. Utána megválasztották a Forradalmi Bizottságot, melynek Én is tagja lettem, de már ekkor kitűnt, hogy nincsen egység. Sajnos az értelmiség nem támogatta a forradalmat, így eleve kudarcra volt ítélve. Az 56-os forradalmat minden üzemben másként értékelték, természetes pártállások szerint – emlékezete alapján az alábbi személyeket vitték el a forradalom leverését követően:

„Szellőző Művek: Vass Pál, Cipő KTSZ: Sajti Imre, Szövetkezet: Csákváry Dezső, Keverőüzem: Bondár Imre, Cukorgyár: Cirfusz mérnök, az üzemen kívüliek: Buzi Károly, Jenei Andor, Pribék Imre, Békés István, Buzi Albert, Tanító Árpád.”

Raffai Ferenc emlékei alapján: „A tanácsházán az újjáalakult pártok megalakították a Nemzeti Bizottságot. Első elnöke Varga Lajos, elnökhelyettese Balogh Károly sütőipari alkalmazott lett. Sorsa érdekesen alakult, a forradalom leverése után több évig Okányban, a disznóól alatti veremben élt. Felesége úgy gondoskodott róla, hogy a moslékos vödörben vitte ki az ételét, edényekben. Közben sokszor keresték őt a karhatalmisták és a rendőrök. Vasvillákkal a kazlakat is szurkálták, de nem találtak rá. Az amnesztia után maga jelentkezett a hatóságoknál és maga is amnesztiában részesült. (1963-ban)

A Nemzeti Bizottság határozatot hozott a Nemzetőrség megszervezésére. Első feladatuk a közrend biztosítása volt, illetve terveket készítettek a kártalanítás későbbi lebonyolítására, a tanácsapparátus átszervezésére. Ennek a folyamatnak Sarkadon is a szovjet tank megjelenése vetett végett.

A forradalom leverése után hajtóvadászat kezdődött azok ellen, akik települési eseményekben részt vettek, vezető szerepet vállaltak, vagy akire ezt éppen ráfogták. A pufajkások az akkori Járási Pártbizottság épületében gyűjtötték össze őket. Verésük már a kapualjban elkezdődött. Ez folytatódott hónapokon keresztül. Zaklatták, megfigyelték azokat és többször is bevitték, akikre gyanú árnyéka is rávetődött.”

A gimnáziumban 1956. október végén rendkívüli tantestületi értekezlet volt. 1956. november 1-jén Csausz Vilmos lemondott igazgatói tisztségéről. A megye Oktatási Osztálya 1956. november 14-ei keltezésű levele ”Csausz Vilmos középiskolai tanárnak”

„Kartársat igazgatói munkaköre alól 1956. november 15-ei hatállyal felmentem az iskola nevelőtestületének állásfoglalása alapján. Ezzel egyidejűleg jelenlegi állományi helyén nevelőnek osztom be. Kérem, hogy munkakörét fenti határidővel dr. Zömbik Miklós nevelőnek adja át.”

Október 27-től február 4-ig alig volt tanítás. A hivatalos téli szünet 1956. december 15-től 1957. február 3-ig tartott. A tanulók közül csak néhányan vettek részt az ’56-os helyi eseményekben: plakátkészítés és éjszakai plakátragasztás, a rendőrség lefegyverzése.

A „Tanulmányok Sarkad múltjából” című könyv a következő megállapítást teszi:

„Az 1956. évi ellenforradalom éreztette ugyan hatását a gimnázium életében, hiszen megingott 3 tanár és 11 tanuló (az utóbbiak azonban rövidesen a KISZ mellé álltak) szerepe nem hagyható figyelmen kívül” (Csausz Vilmos)