Répás
Gina
Ginát
2009 óta ismerem. Csoporttársam volt a testnevelő-edző szakon. Most
kézilabdázó, utánpótlásedző és kézilabda játékvezető is. Mindemellett az egyik
legbohókásabb ember, akit ismerek.
Hány
évesen szeretted meg ezt a sportot?
Általános
iskola 2. évében találkoztam a kézilabdával és rögtön szerelemes lettem. Sporttagozatos osztályba jártam, így
választanom kellett egy sportágat és a lehetőségek közül ez tetszett meg a
legjobban! Közrejátszott az is hogy a barátnőim is kézire jártak.
Soha
nem gondoltál arra, hogy más sportot űzz?
Nem
gondoltam soha. Volt, hogy mást is sportoltam, atlétika, röplabda, de mindig a
kézilabda volt az első és a legfontosabb.
Ha
jól tudom sokáig szülővárosod, Gyula csapatában játszottál. Milyen élmények fűznek
ahhoz a csapathoz?
A
gyulai csapatban nőttem fel. A sportcsarnok volt a második otthonom. A
csapattársakkal nem csak edzésen, hanem azon kívül is folyamatosan együtt
voltunk. Legtöbbjükkel osztálytársak is voltunk így tényleg mindent együtt
csináltunk! 90-91-es korosztály volt a mienk. Itt tanultam meg az alapokat.
Nevelő edzőmnek rengeteget köszönhetek. Belli néni (Majorné Horváth Izabella)
révén szerettem meg igazán a kézilabdát. Ehhez ugye kellett az is, hogy nagyon
jó bandánk volt akkoriban. Sajnos mikor elkezdtük a középiskolát sokan abbahagyták
és utána is folyamatosan morzsolódtak le az emberek. Abból a csapatból mára már
csak én játszom. A mostani csapatom is hasonlóan jó társaság, mint az otthoni
volt.
Milyen
érvek szóltak a Szegedre igazolás mellett?
Mikor
szegedre jöttem tanulni az első két évben ingáztam. Hétfő hajnal szeged,
csütörtök délután gyula, péntek hajnal szeged délután gyula. Minden második
héten a csapattal is utaztunk. Borzasztóan fárasztó volt. Nehezen viseltem és
kevés is volt a heti két edzés. Az akkori párom szegeden dolgozott már így ő is
szerette volna, ha nem utazgatok ennyit és többet tudnánk együtt lenni. Második
szezonomat kezdtem idén a KSZSE-ben ahova Forgó Zoli az egyesületünk elnöke
invitált. Nagyon örülök, hogy elfogadtam ezt a felkérést, mert nagyon sok új
barátot szereztem és rengeteg élménnyel lettem gazdagabb. A játék mellett
edzősködöm is az egyesületen belül, amit imádok csinálni.
Milyen
a jövő kézilabdázóit edzeni, tanítani?
Nem
könnyű feladat, de próbálom a maximumot kihozni magamból, hogy a
,,gyerekeim" minél ügyesebbek legyenek. Próbálom nekik átadni a játék szeretetét,
hogy szívből játszanak. És úgy tekintsenek egymásra, ahogy én a
csapattársaimra, hogy együtt kell, legyenek jóban-rosszban, ezt jelenti
csapattagnak lenni.
|
Hogy
jött a játékvezetés ötlete?
Szeretek
több lábon állni. Mikor hallottam, hogy van egy ilyen lehetőség úgy gondoltam
miért ne? Úgyis a kézilabda az életem és
ez csak az előnyömre válhat. Most lesz egy éve hogy sikeres vizsgát tettem.
Kívülről úgy látszik, hogy ez egy nagyon egyszerű dolog, de hamar rá kellett
jönnöm, hogy igazából nagyon nehéz. Folyamatosan figyelni kell, koncentrálni,
hogy minden hibát, szabálytalanságot észrevegyen az ember. Nagyon élvezem, bár
be kell vallanom a szülők és a szurkolók nem könnyítik meg az ember dolgát.
Az
interjú alanyaimtól mindig megkérdezem, hogy mit tanácsolnak azoknak a
gyerekeknek, akik, most kezdik el azt, amit az interjú alanyaim már
megtapasztaltak. Te, mint edző erre már választ adtál. Így azt kérdezem, hogy a
majdani gyermekednek javasolni fogod-e ezt a sportot?
Mindenféleképpen!
Már a szülőszobában megkapja az első szivacslabdáját!
Köszönöm az
interjút!
Őri Máté
2014. március 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése