"Elgondolkodtam
Rólunk." A rólunk nagy R-rel van írva. "A történetünkről.
Hogy a
fenébe' foglaljam össze?
Tökéletes
volt? Aligha. Bármilyen történet, velem a középpontban nem torkollhat másba,
mint nagy, mosolygós káoszba. De egyvalamit biztosan tudok. A napos éveink
maguk voltak a megtestesült szépség.
A
rémálmok, a másnaposság, a b***ás és csapás, a városunk elbűvölő, csillámló
őrültsége, ahol éveken át felkeltem, elcsesztem, aztán elnézést kértem,
kiütöttem magam, aztán kezdtem elölről.
Íróként
imádom a boldog végkifejletet.
A srác
elnyeri a lányt, aki megmenti őt önmagától...és a naplementében sötétül el a
kép.
A
srácként, aki szeret egy lányt, rájöttem, hogy ilyen nincs. Nincs naplemente.
Csak a
most létezik, csak a mi kettősünk, ami ijesztően csúf tud lenni néhanapján.
De ha
behunyod a szemed, és meghallod, amit a szíved súg, ha egyszerűen tovább
próbálkozol, és soha de soha nem adod fel, tökmindegy, hányszor sül el balul,
amíg a kezdet és a vég össze nem mosódik valamibe, amit úgy hívunk: a
legközelebbi viszontlátásra:"
És...
ennyi. Nem... nem tudtam, hogy fejezzem be, mert még nincs vége. Sose lesz
vége, amíg vagy te, vagyok én, és van remény...és megbocsátás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése